A vajfolt tisztítása

A közismert “Murphy törvény” szerint, a vajas kenyér mindig a vajjal megkent oldalán landol. Ezt a “törvényt” kiegészíteném azzal a ténnyel, hogy a gyerekek szeretik a vajas kenyeret.

Ennek a kiegészítésnek köszönhetően, már szinte biztosra mondható az is, hogy nincs olyan szülő, akinek nem kellett a slágergyanús reggeli után a vajfolt eltávolításával bajlódnia. Mi sem úsztuk meg.

Nosztalgiával gondolok azokra az időkre, amikor családunk apró “diktátora” még csak az “-Anya adja.” vagy az “-Apa adja.” vezényszavakkal irányította étkezéseit. Amióta az önálló étkezések mellett döntött, nekünk már csupán az a lehetőségünk maradt, hogy elkapjuk a szájából kimaradó fölösleget és igyekezzünk időben letörölgetni a csupa maszat arcot ill. az apró kezeket mielőtt egy hirtelen döntés következményeként a fél lakást kéne takarítanunk.
Ha ezt munkának neveznénk, azt mondanám, hogy csak az hibázik aki dolgozik és töredelmesen bevallanám: -Hibáztam.

Minden esetre a most következő néhány sorban igyekszem tanáccsal segíteni a szintén “hibázó” szülőket.

Mielőtt bármilyen tisztítási eljárásba kezdenénk, távolítsuk el a nagyobb részeket. Erre a célra a legalkalmasabb eszköz az evőkanál.
A friss foltokat meleg vízzel mosva vagy alkohollal átdörzsölve tisztíthatjuk.
Ha a foltos ruha anyaga gyapjú, mossuk ki langyos, szappanos vízzel.

A régebbi foltokat a színes és a selyemből készült ruhákból úgy távolíthatjuk el, hogy egy benzines ruhával enyhén átdörzsöljük, majd két itatóspapír között átvasaljuk.
Fekete selyem esetében szalmiákszesszel itassuk át, majd nedvesítsük meg és két vászondarab között vasaljuk át.

A csempe tisztítása

Már leírni is nehezemre esett ezt a szót: csempe. A bábeli zűrzavar idejéig taszította a gondolataimat és amikor tekintetem a faliórára tévedt, nem tudtam elvonatkoztatni a lehetőségtől, hogy akár az órával is burkolhatnánk a falakat, miközben az utcán azt kérdezhetnénk: -Elnézést! Nem tudná megmondani, hogy hány csempe van?

Minden esetre, ha nehezen is, de tudomásul veszem, hogy a szólás szabadságát ezen a szinten fel kell áldozni a közérthető kommunikáció oltárán és -mielőtt ez a pár sor teljes káoszba fulladna- megígérem, hogy minden szó amit leírok a már megszokott -tanult- jelentésének megfelelő értelmet kap.

…a csempe tisztítása:

Alapvetően a zuhanyozást kedvelem, de volt szerencsém huzamosabb ideig csak zuhanykabinnal rendelkező lakásban lakni, és egy-egy fárasztó nap végén bizony sóvárogva gondoltam egy kád víz nyugtató, forró ölelésére.

Most, hogy a lehetőség adott, élek is vele időnként. Így történt, hogy miközben a lassan kihűlni készülő vízben áztam, alaposan szemügyre vettem a falakat borító mázas kerámialapokat -a csempéket 🙂 – és szomorúan konstatáltam, hogy az általános takarításon túl egy kiadós vízkőmentesítő csutakolásnak is eljött az ideje.

Mit értek általános ill. “vízkőmentesítő” csempetisztítás alatt?

Az általános csempemosásra szinte minden hétvégi takarításkor sor kerül. Egyszerűen langyos szappanos vízzel -egy szivaccsal- áttöröljük a csempét, majd miután tiszta vizes szivaccsal leöblítettük, egy száraz, puha ronggyal fényesre töröljük.

A nagytakarítások alkalmával használjunk ecetes forró vizet (2dl 10%-os ecet, 1l víz). Így a gőztől, vízpermettől vízkövez csempét tökéletesen tisztára varázsolhatjuk. A fényesítéshez szintén száraz, puha rongyot használjunk.

Ha makacsabb, zsíros szennyeződést kell eltávolítanunk, vágjunk félbe egy citromot és dörzsöljük át vele a tisztítandó felületet. Pár perc elteltével ez is fényesíthető, ráadásul kellemes illatot hagy maga után.

Ne használjunk a tisztításhoz súrolószert vagy egyéb dörzsölő anyagot, mert a csempe színét, mintáját adó máz könnyen karcolódhat!

A kávédaráló tisztítása

Mint minden gyermek számára, számomra is “nagy varázslat” volt a bevásárlás. A türelmetlen várakozás a kasszánál, hogy végre enyém lehessen a kiválasztott apróság, a rengeteg színes csomagolásba rejtett valami, ami csak a konyhában kap értelmet és az illatok különleges keveredése, ami télen -a bejáratot takaró vastag posztófüggöny mögé érve- szinte felkapott és  a hátán hordott körbe a polcok sorai közt.

Ennek a sajátos bolti illatvilágnak az alapját kétségkívül a pénztárak mögött elhelyezett mák- és kávédarálók adták. Ritka volt az olyan bevásárlás, amikor nem búgott fel valamelyik ütött-kopott szerkezet, hangosan hirdetve, hogy a vákumfóliás őrölt kávék eljöveteléig is választhatunk a durvábbra vagy a finomabbra darált kávé közül.
…és ritka volt az olyan háztartás is, ahol ne lett volna az első a konyhai kisgépek közt a kávédaráló.

Napjaink kényelmének szimbóluma a konyhakész termékek tömkelege -köztük a már említett vákumfóliás őrölt kávé- egyre inkább háttérbe szorítja az egyszerűbb konyhai kisgépeket. Kávédarálókat is szinte kizárólag az ínyencek vagy a mindenre felkészültek konyhájában találhatunk.
Míg az ínyencek a frissen őrölt, frissen főzött kávéért, a mindenre felkészültek pl. az éppen elfogyó porcukor pótolhatósága miatt ragaszkodnak kávédarálójukhoz.

Ebben a pár sorban számukra szeretnék egy egyszerű, természetes és mégis hatékony megoldást kínálni a kávédaráló tisztítására.

Hozzávalók:
– 2tk rizs
– 1 puha rongy

Az eljárás:
– Szórjuk a rizst a darálóba és daráljuk le. Ezután áramtalanítsuk(!) a darálót, szórjuk ki belőle a ledarált rizst, majd törölgessük ki a már előkészített puha ronggyal.

Az eredmény önmagáért beszél: ragyogóan tiszta daráló, fényes kések.

A darált rizst se dobjuk ki, hiszen kitűnően használható pl. súrolóporként.

Mosogató tisztítása kávézaccal

Ha valaki rendszeresen olvassa ezt az oldalt, tapasztalhatta, hogy a téma megválasztásában sokszor a saját tapasztalatok vagy azoknak már-már sorsszerű bekövetkezése ad ihletet.
Egy kellemes beszélgetés, egy jó vacsora és a reggeli kávézás külön-külön is lehet egy cikk témájának az alapja, de ha ezek az események láncként össze is kapcsolódnak, abban a sors kezét illik keresni.

Elejétől a végéig:

Tegnap amikor kiszálltam a kocsiból, szóba elegyedtem a szomszédomban lakó idős hölggyel. Mint mindig, most is korholt egy keveset -a szerinte nem megfelelően réteges- öltözékemért és úgy általában az egészségemre való odafigyelésem miatt. Természetesen a reggelente elfogyasztott bögrényi kávém sem maradhatott el a sor végéről. Annak, hogy a sor végére került, egy gondolatnyi házi praktika -konkrétan a kávézacc tisztításra való felhasználása- volt az oka. Pár szót váltottunk még erről a témáról, majd elbúcsúztunk.

Hazaérve, már az ajtóban megcsapta az orrom a sült csirke illata. Mivel az egyik kedvencemről van szó, mondanom sem kell, hogy a vacsora meglehetősen bőségesre sikerült és a mosogatáshoz már nem sok kedvem maradt.
A kiadós vacsorát nem sokkal később szintén kiadós alvás követte.

Reggel aztán megfelelő mennyiségű energiához juttatott a szokásos kávédózis, úgyhogy nekiláttam az elmaradt mosogatásnak. Módszeresen jutottam el az evőeszközöktől a tepsiig, majd amikor már csak a mosogató tisztítása volt hátra, eszembe jutott az előző napi beszélgetés. Kivettem a főző alól az üvegkiöntőt a maradék kávéval és a még langyos kávézaccból jó két teáskanálnyit a mosogatóba morzsoltam, majd alaposan körbedörzsöltem vele. Miután leöblítettem, elégedetten konstatáltam a mondás helyességét: “Jó pap holtig tanul”.

Ez volt az én kis sorsszerű történetem, aminek következményeként sikerült megtudnom, hogy a -reggeli kávézások után a szemetesben landoló- kávézacc nemcsak kiváló zsíroldó, de nagyszerű és karcmentes súrolószer is, mondhatni ideális konyhai tisztítószer.

És még valami, amit nekem mind szükség, mind pedig a rendszeres használat hiányában nem sikerült tapasztalnom: állítólag a kávézacc(1-2tk-nyi) a lefolyóba kerülve tisztítja és szagtalanítja azt.

Üvegmosás rizzsel

Pár nappal ezelőtt konkrét sikerélményként éltem meg, hogy nem felejtettem el párom névnapját. Talán kissé túlzó volt ez a megfogalmazás, mert ha figyelembe vesszük az “utólag megtudott” név- és születésnapok számát, összesítésben bizony mélyen szégyellhetem magam.

Egy szó, mint száz: most nem csak, hogy nem felejtettem el, de ha nem kerül időben egy naptár a kezembe, még két nappal elé is szaladtam volna.
Tehát az utolsó pillanatra tartogatott kapkodás -vagy a teljes megalázottságot jelentő “elfelejtés”- helyett, program szerint tértem be egy virágárushoz.

Hazaérve némi rejtegetést, majd a felköszöntést követően helyére került az újdonsült szobadísz. Négy nap múlva pillanatnyi sikerem tárgya kornyadozva kereste a padló repedéseit, ezért a fájdalmas búcsú mellett döntöttünk.
Mi tagadás, a virágtól egyszerűbb volt megválni, mint a váza belsejét borító algás szmötyitől.
Előkerült az üvegmosókefe és kezdetét vette a küzdelem. Eleinte úgy tűnt, rövid csata lesz a végén -szó szerint- fényes győzelemmel, de a harmadik öblítést követően stratégiát kellett váltanom, mert a korábbi hanyag mosogatás vízkőnyomaival szemben a kefe hatástalan fegyvernek bizonyult.    …ilyenkor szoktam felhívni anyut.

Tanácsa most is abszolút befutó volt:

– Némi ecetes áztatást és lötykölést követően újfent kiöblítettem a vázát, majd félig felengedtem langyos, enyhén mosogatószeres vízzel és beleszórtam 2ek rizst. Nem maradt más dolgom, mint az egész készséget alaposan összerázni.

A rizs az összes makacs maradékot ledörzsölte a váza belsejéről, így a hervadt virág után legalább egy szinte újszerűen csillogó vázával is meglephettem életem párját.

Ez a praktika nem csak a vázákhoz, de bármilyen nehezen mosható üveghez ajánlott, csupán arra kell némi figyelmet fordítani, hogy a rizst csak tiszta vagy enyhén mosogatószeres vízzel használjuk -így biztosak lehetünk abban, hogy megőrizte a “súroláshoz” szükséges keménységét.

Konyhai reszelők tisztítása

Legújabb konyhai őrületem a pizzasütés. Családom kezdeti örömét először a félig keletlen, ízetlen tészta, majd -az igazi recept megtalálása után- a pizzának, mint a “mindennapi betevőnek” szó szerinti megjelenése vette el.

Ezek után egyértelmű, hogy kitartásomra és annak eredményére csupán én lehettem büszke. És mi mást is tehettem volna -társ nélkül- e gasztronómiai maraton minden lépése után? …mosogattam. Mosogattam a tálakat, a késeket, a vágódeszkát, a tepsit és a reszelőt is.

Az említett kellékek közül a legtöbb gondot a reszelő mosogatása okozta. Az is csak addig, míg párom meg nem könyörült rajtam és nem mutatott egy-két fortélyt.

A legfontosabb -és itt az én hibámból tanulhat bárki-, hogy használat után azonnal mossuk el -akkor is, ha az előkészítés során egy másik oldalát még használni szeretnénk.
Ha ezt elmulasztottuk és mosogatáskor szembesülünk a rászáradt maradék ragaszkodásával, 1-2tk szódabikarbónát szórjunk egy tál meleg vízbe és pár percig áztassuk benne reszelőnket.

Sajt reszelése előtt kenjük be a reszelőt ét- vagy olívaolajjal. Könnyebb lesz a mosogatás.

Ha az apró lukakba szorult maradékokra nem szeretnénk egyenként vadászni, reszeljünk le egy darab száraz kenyeret is rajta.

Az enyémhez hasonló négyoldalú reszelő tisztításában hathatós segítséget nyújthat egy konyhai nyeles-kefe vagy akár az üvegmosó kefe is.

Persze, ha nem sütöttem volna naponta pizzát, lett volna aki mosogat helyettem… 🙂

Kézi darálók tisztítása

Konyha és konyha között különbséget nem csupán a kialakítás stílusa, a praktikumhoz való igazodás, de felszereltségi szint szerint is teszünk.
A legtöbb konyhában az ételek elfogyasztásához szükséges eszközökön kívül az elkészítésüket szolgáló számos tárggyal találkozhatunk.

Bár napjainkban egyre inkább teret nyernek a különböző őrlő, aprító gépek, egy-egy klasszikus kézi hajtású darabot szinte minden háztartásban fellelhetünk. Ezek között a leg általánosabbak a fémből vagy műanyagból készült hús-, dió- és mákdarálók.

Különböző adapterek és cserélhető belső hengerek segítségével a mák- ill. a diódaráló is kiváltható egy húsdarálóval, ennek lehetőségére a vásárláskor fordítsunk figyelmet. Ha a boltokban nem találunk megfelelőnek tűnő darálót, érdemes kimenni a piacra és ott szétnézni, mert a piaci árusok sok esetben akár külföldről -“magánimport” útján- is beszerzik ezeket.
Ha az első használattal felavattuk darálónkat, gondoskodjunk annak tökéletes tisztaságáról, mert mind a hús, mind a dió vagy mák után zsíros, olajos szennyeződések rakónak le rajta, melyek egy esetleges szakszerűtlen tisztítás után bele avasodhatnak.

Hogyan tisztítsuk darálónkat?

-A darálók tisztítását mindig közvetlenül a használat után végezzük el.

I. szereljük szét,

II. külön-külön minden alkatrészt mossunk el enyhén mosogatószeres vízben (az üreges részek tisztításához használjunk üvegmosó kefét)

III. ha meggyőződtünk róla, hogy a szennyeződéseket sikerült eltávolítani, tiszta vízzel öblítsük le,

IV. az öblítést követően először egy kiterített konyharuhára, majd a csöpögtetőre téve szárítsuk (így elkerülhetjük, hogy az összegyűlt lecsöpögő víz nyomán rozsdásodni kezdjen)

V. a teljes száradást követően(!) összeszerelt állapotban tároljuk.

A kávéfolt tisztítása

Az este utolsó programja számomra a kávéfőző előkészítése. Ez persze nem rítus vagy pótcselekvés, csupán a reggeli ébredés megkönnyítése.
Az óra csörgése így nem az azonnali ébredésre szólít fel. Csak kivánszorgok a konyhába, bekapcsolom a kávéfőzőt és visszabújok az ágyba. Néhány perccel később, amikor a friss kávé illata eljut a tudatomig, már “felkészülten” kelek ki a paplan alól és fittyet hányva a kávézás kultúrájára egy bögrényi tömény koffeinnel kezdem a napot.

Nem volt ez másképp a minap sem. Talán csak az ébredés utáni dekoncentráltságomnak tudható be, de az első korty előbb az államon, majd a pólómon kötött ki.Némi morgolódás kíséretében pólót cseréltem és folytattam a reggeli lendület mesterséges megszerzését.

Munka után hazatérve úgy döntöttem eltüntetem a reggeli kávézás nyomait, de hiába áztattam és mostam ki, a folt bizony ott maradt.Némi töprengés után egy filmes szakmában tevékenykedő öltöztető ismerősömtől kértem tanácsot, hiszen a jól megírt “kávékiborulós” jelenetek után is eltávolítják a foltokat.

De hogyan?

Ha a folt még friss:
-Langyos, enyhén glicerines  vagy langyos enyhén sós vízben mossák, majd tiszta, meleg vízzel öblítik.

Ha a folt már száraz.
-Glicerines ronggyal átdörzsölik,majd tömény sóoldatos vízben mossák, végül meleg vízzel öblítik.

Tőle tudtam meg azt is, hogy a szőnyegre került kávéfolt is maradéktalanul eltávolítható, ha -miután felitattuk és nedves ronggyal áttöröltük- sóoldatos ronggyal tisztítjuk.

Bármelyik fenti tanácsot követem, biztosan jobban járok, mintha addig mosnám, áztatnám újra és újra, míg a folt teljesen el nem tűnik.
A kamera nem csal…

A fémbútorok tisztítása

A hétvégén, egy különleges feladattal állt elém a feleségem. A konyhában lévő fémbútorokat (széket + asztalt) kellene letisztítani. Az üveggel az asztal tetején még nem is volt gondom, azonban a fém részekről már el kellett gondolkoznom.

A fényes felületű bútorokat elég portörléskor átdörzsölnünk puha ruhával. Ezeket a bútorokat általában védőréteggel gyártják, nem igényelnek különösebb gondozást. Fényesítõ szerek nélkül is mindig fényesek maradnak.

A szennyezett és zsíros fémbútor-felületeket szalmiákszeszes, ill. szappanos vízzel mossuk le. Utána puha ruhával töröljük szárazra, és fényesítsük. Erős tisztítószereket ne használjunk, mert megtámadhatják a fém felületét, s helyrehozhatalan kárt okozhatunk.

A rozsdafoltos fémbútort terpentinnel keféljük át, majd puha ronggyal dörzsöljük szárazra. A legfontosabb, hogy súrolóport mellőzzük, mert felkarcolja! A szabadban használt vagy tárolt fémbútorokat érdemes lefesteni vagy lelakkozni. Az így kezelt bútort azonban csak száraz, puha ronggyal szabad tisztítani.

A fényes bevonatú fémbútort lehetőleg ne fogdossuk, a kéz ugyanis nyomot hagy, és elszínezi a felületet. A védőréteget ne sértsük meg, ne karcoljuk össze, mert nem javítható.

Kézimunka tisztítása

Ami Brüsszelt híressé tette, az a csipke, Magyarországot a Matyó hímzés, de tájegységenként változó, hogy éppen milyen hímzés vált népszerűvé. Ebből következően, elég nagy a valószínűsége, hogy háztartásonként  van egy-egy darab. Ma ezek tisztításáról írunk.

A tüllhímzést, kötött csipkét jól felhígított szappan- vagy szappanpehely-oldatban nyomogatjuk ki, majd bőségesen öblítjük. A víz ne legyen forró! Mosás után a vasalólepedőn gombostűvel kifeszítjük, teljesen eredeti formájára húzogatva és így szárítjuk. Ruhán keresztül vasaljuk előbb színén, aztán visszáján. A régi, megsárgult, de még erős anyagú fehér hímzést mosunk, tegyünk a vízbe parányi klórmeszet is. Újból fehér lesz a hímzett anyag.

A matyó hímzést szappanos vízben mossuk. Oldjunk fel meleg vízben tiszta szappant, majd a vizet langyosra hűtjük. A kézimunkát beletesszük, óvatosan, hogy a selyemszálak fel ne borzolódjanak, nyomogatjuk , s a vizet többször cseréljük. Azután öblítjük, formájára húzogatjuk, tiszta ruhába csavarjuk és még nyirkosan, száraz ruhán keresztül, visszáján vasaljuk. A selyemre dolgozott hímzést csakbenzinben szabad kimosni!

A fehér vászonra, batisztra dolgozott kézimunkát egyszerűen kimossuk kevésbé lúgos vízben. Mosás után jól húzogassuk ki, kissé nyirkosan vasaljuk. Előbb a színén vasaljuk, azután a visszáján, hogy a minta jól kinyomódjék.

A gyöngyhímzést vagy horgolást is kimoshatjuk benzinben, kifeszítve szárítjuk és nem vasaljuk, mert összetörné a gyöngyöket. Mosáskor a hímzést nem dörzsöljük, csak nyomkodjuk, a benzint többször cserélve.