Az ecsetek tisztítása

Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, akiből egy-egy használt ecset látványa szélsőségeket súroló gondolatokat vált ki. Konkrétan a “Ki kéne inkább dobni, de ha ezt teszem, hosszútávon megvehetném újra azokat a tárgyakat, amiket rendszeresen óvnom kell vele.” mondat jut ilyenkor eszembe.

Szerencsére a józan ész többször győz, mint a lustaság. Természetesen egy alvázvédőtől “összecsumbákosodott”  rémségtől én is könnyű szívvel válok meg, de a normál igénybevételnek kitett festőszerszámokat bizony igyekszem megmenteni.

A következő néhány jótanácsot is a “szakikra” kéne fognom, hiszen az alapokat ők adták. Szerencsére a tapasztalat nem csupán igazolta, de apró finomításokkal tökéletesítette a jól bevált módszereket

-Egy ecset élettartamának hosszát már az első használatbavételkor megnövelhetjük úgy, hogy az azt megelőző 10-12 órán át lenolajba áztatjuk. Tartósabb és könnyebben tisztítható lesz.

-Az ecseteket és a festőhengereket egyaránt puhává és tisztává varázsolhatjuk, ha diszperziós festékek felvitele után utánöblítőben (lágyöblítőben) mossuk ki.

-Az olaj, nitró és egyéb oldószeres festékek felhordása után egy fémdobozba öntsünk egy kevés a festék típusának megfelelő festékoldót, majd ebben mossuk, áztassuk ki munkaeszközünket. A tökéletes tisztaság eléréséhez az oldószerben tisztított ecsettet húzzuk végig egy kidobásra szánt, semleges tárgyon (pl. kartonpapíron).

-Ha ecsetünk a mosást követően megkeményedik, forró ecetben puhítsuk fel, majd mossuk ki lúgos vízben

Jó piktorkodást!

Kézimunka tisztítása

Ami Brüsszelt híressé tette, az a csipke, Magyarországot a Matyó hímzés, de tájegységenként változó, hogy éppen milyen hímzés vált népszerűvé. Ebből következően, elég nagy a valószínűsége, hogy háztartásonként  van egy-egy darab. Ma ezek tisztításáról írunk.

A tüllhímzést, kötött csipkét jól felhígított szappan- vagy szappanpehely-oldatban nyomogatjuk ki, majd bőségesen öblítjük. A víz ne legyen forró! Mosás után a vasalólepedőn gombostűvel kifeszítjük, teljesen eredeti formájára húzogatva és így szárítjuk. Ruhán keresztül vasaljuk előbb színén, aztán visszáján. A régi, megsárgult, de még erős anyagú fehér hímzést mosunk, tegyünk a vízbe parányi klórmeszet is. Újból fehér lesz a hímzett anyag.

A matyó hímzést szappanos vízben mossuk. Oldjunk fel meleg vízben tiszta szappant, majd a vizet langyosra hűtjük. A kézimunkát beletesszük, óvatosan, hogy a selyemszálak fel ne borzolódjanak, nyomogatjuk , s a vizet többször cseréljük. Azután öblítjük, formájára húzogatjuk, tiszta ruhába csavarjuk és még nyirkosan, száraz ruhán keresztül, visszáján vasaljuk. A selyemre dolgozott hímzést csakbenzinben szabad kimosni!

A fehér vászonra, batisztra dolgozott kézimunkát egyszerűen kimossuk kevésbé lúgos vízben. Mosás után jól húzogassuk ki, kissé nyirkosan vasaljuk. Előbb a színén vasaljuk, azután a visszáján, hogy a minta jól kinyomódjék.

A gyöngyhímzést vagy horgolást is kimoshatjuk benzinben, kifeszítve szárítjuk és nem vasaljuk, mert összetörné a gyöngyöket. Mosáskor a hímzést nem dörzsöljük, csak nyomkodjuk, a benzint többször cserélve.