Az ecsetek tisztítása

Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, akiből egy-egy használt ecset látványa szélsőségeket súroló gondolatokat vált ki. Konkrétan a “Ki kéne inkább dobni, de ha ezt teszem, hosszútávon megvehetném újra azokat a tárgyakat, amiket rendszeresen óvnom kell vele.” mondat jut ilyenkor eszembe.

Szerencsére a józan ész többször győz, mint a lustaság. Természetesen egy alvázvédőtől “összecsumbákosodott”  rémségtől én is könnyű szívvel válok meg, de a normál igénybevételnek kitett festőszerszámokat bizony igyekszem megmenteni.

A következő néhány jótanácsot is a “szakikra” kéne fognom, hiszen az alapokat ők adták. Szerencsére a tapasztalat nem csupán igazolta, de apró finomításokkal tökéletesítette a jól bevált módszereket

-Egy ecset élettartamának hosszát már az első használatbavételkor megnövelhetjük úgy, hogy az azt megelőző 10-12 órán át lenolajba áztatjuk. Tartósabb és könnyebben tisztítható lesz.

-Az ecseteket és a festőhengereket egyaránt puhává és tisztává varázsolhatjuk, ha diszperziós festékek felvitele után utánöblítőben (lágyöblítőben) mossuk ki.

-Az olaj, nitró és egyéb oldószeres festékek felhordása után egy fémdobozba öntsünk egy kevés a festék típusának megfelelő festékoldót, majd ebben mossuk, áztassuk ki munkaeszközünket. A tökéletes tisztaság eléréséhez az oldószerben tisztított ecsettet húzzuk végig egy kidobásra szánt, semleges tárgyon (pl. kartonpapíron).

-Ha ecsetünk a mosást követően megkeményedik, forró ecetben puhítsuk fel, majd mossuk ki lúgos vízben

Jó piktorkodást!

Fából készült virágládák tisztítása, ápolása

Azt már korábban említettem, hogy lakásunk kulcsainak kifejezetten hátrányára vált a virágláda alatti tárolás, de figyelembe véve a virágláda -nevében is megmutatkozó- funkcióját, ezen nincs is mit csodálkozni.
Mivel az utólagos sopánkodást nem kifejezetten szeretem, igyekszem tanulságos esetként emlékezni kulcsaim kálváriájára, és rátérek az őket rejtő virágláda tisztításával, ápolásával kapcsolatos tapasztalataimra.

Az őszi lustaság következményeként első dolgom a tavalyi föld eltávolítása volt. Egy újabb lehetőség, hogy az én káromon tanuljon bárki, mivel a virágláda belső oldalának nem tesz kifejezetten jót az ilyen hanyagság.
Kisöprögettem, majd a napra húzva száradni hagytam egy-két órán át.

Ezután hozzáláttam az érdemi munkához. Közepesen durva csiszolóvászonnal átdörzsöltem a foltossá vált részeket.
Az újabb söprögetést követően a ellenőriztem a felesleges öntözővíz elvezetését szolgáló furatok átjárhatóságát.
Utolsó lépésként alaposan bekentem lenolajjal körös-körül (ez tartósabbá teszi a fa virágládákat).

Némi időt hagytam, hogy a fa magába szívja az olajat, majd szép egyenletesen feltöltöttem kissé rostos, morzsalékos, tápdús virágfölddel.

A beültetést már a párom gondjaira bízom…

Nádbútor tisztítása

Lassan itt a tavasz, kezdődik a nagytakarítás. Miután alaposan kitakarítjuk a lakást, érdemes azzal is foglalkozni, hogy kerti bútoraink – melyek téli álmot aludtak – hogyan takaríthatóak úgy, hogy ismét a terasz díszei legyenek.

Ha a nádbútort lenolajba mártott ruhával átdörgöljük, fényes lesz és nem szárad ki. Télen, ha túl száraz a szoba, virágpermetezővel szórjuk meg időnként a bútort. Így visszaadjuk neki a szükséges nedvességet.

Az elpiszkolódott bútorokat langyos szappanos oldattal, kevés bórax hozzáadásával keféljük át, majd tiszta vízzel öblítsük le. A tisztításhoz csak félkemény kefét használjunk.

A fonatokat sosem szabad erős szerrel lemosni, mert mosás után az esetek többségében foltosak lesznek, elszíneződnek.

A nádbútornál többnyire elég, ha időnként leporoljuk, hogy ne rakódjon le a por a fonatokban. A por eltávolításához használjunk ecsetet vagy pamacsot. Így könnyen hozzá tudunk férni minden mélyedéshez.

Forras: hazipraktikak.com,  knol.google.com

Intarzia tisztítása

Az intarziás bútorok, képek sosem mennek ki a divatból. Ez talán annak köszönhető, hogy maga az intarzia lehetőséget ad a különböző stílusirányzatok kiegészítésére, teljessé tételére. A motívumnak, melyet megjelenít csak a fantázia szab határt.
Én a magam részéről hálás csodálója vagyok a képalkotás eme mestereinek. Nem tudok betelni a kreativitás csodájával, a tökéletes, láthatatlan illesztésekkel és a lehetőségből fakadó sokszínűséggel.

Nagyszüleim szomszédja aranykezű műbútorasztalos volt. Az ő műhelyében láttam először intarziás bútort. Egy Mária Terézia korabeli tükrös fésülködőasztalt renovált nagy gonddal, melynek motívumait apró ezüst szívek és különböző formájú elefántcsont berakások alkották.

Számtalan bekezdést és hosszú órákat szentelhetnék annak leírásával,  hogyan pótolta a hiányzó részeket és miként politúrozta végtelennek tűnő, megállás nélküli mozdulatokkal sellakkal mígnem elkészült, de ez az oldal nem erre hivatott. Rátérek inkább a cikk valódi témájára az intarzia tisztítására, aminek mikéntjét szintén azokban a napokban -munka közben- osztotta meg velem a mester.

-Az első és talán legfontosabb tudnivaló, hogy sose használjunk nedves eszközt a tisztításhoz.

-Puha ronggyal vagy szarvasbőrrel portalanítsuk. Ha rongyot használunk legyünk óvatosak és figyeljünk oda, nehogy a szövet szálai beleakadjanak az illesztésekbe.

-Ne használjunk valódi tollból készült tollseprűt, mert a törött tollal megsérthetjük a tisztítandó felületet.

-Ha makacsabb folt kerül rá, készítsünk tisztítószert lenolaj és denaturáltszesz keverékéből. Egy puha rongyot használva töröljük tisztára, majd szarvasbőrrel vagy száraz puha ronggyal fényesítsük.

-Felületi fényének frissítésére használjunk vegyszermentes viaszos pasztát -legjobb a méhviasz alapú bio termék.

Csontból és szaruból készült tárgyak tisztítása

Se szeri, se száma a környezetünkben található kisebb-nagyobb csontból vagy szaruból készült dísztárgyaknak, eszközöknek.A legtöbb esetben ezek külföldi utakról, vadászati lehetőségeiről híres területekről vagy barátaink, szeretteink apró figyelmességénel megnyilvánulásaként -mint ajándék- kerülnek otthonunkba.

Joggal gondolhatnánk, hogy épp úgy mint a sok-sok millió évnyi szunnyadás után a földből előkerülő fosszíliák, ezek is örök életűek. Ám egy csont amit a természet csodálatos módon konzervál és megóv számunkra lakásunkban könnyen formáját veszítheti, megrepedhet vagy éppen el is törhet, ha nem ápoljuk,tisztítjuk a megfelelő gonddal.

Íme egy-két alapszabály, amit feltétlenül érdemes megfogadni:

– Az agancsot otthon elegendő rendszeresen portalanítani. Használjunk puha rongyot, vagy tollseprűt

– Az agancsot vízzel ne mossuk le, mert magába szívja, s ettõl hajszálrepedések keletkezhetnek benne

– Csontból vagy szaruból készült tárgyainkat óvjuk a közvetlen, nagyobb hőhatásoktól (hőforrások, erős napfény). Ha erre nem fordítottunk figyelmet és azt vesszük észre, hogy deformálódtak mártsuk forró vízbe, madj “formázzuk” újra és szárítsuk hűvös helyen.

– Óvjuk őket a savas, lugos hatásoktól, mert ezek károsíthatják anyagukat.

– Tisztításukat puha ronggyal végezzük, majd len- vagy mandulaolajos ronggyal töröljük át, így megóvhatjuk a kiszáradástól.

Agyagedények tisztítása

Úgy gondolom, minden háztartásban rejtőzik egy agyagedény. Legvalószínűbb, hogy a szülőktől, nagyszülőktől kaptuk, de ha nincs és valaki elég leleményes, akár most is vásárolhat magának egyet interneten keresztül. Az már fogósabb kérdés hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy ezek tiszták maradjanak. Erre adunk pár ötletet.

Az új mázas edényt használat előtt ajánlatos ecetes-sós vízben kifőzni, hogy a még nem kötött mérgező ólomsó a mázból kiolvadjon. Ha ezt elmulasztjuk, az edény könnyen okozhat mérgezést, amennyiben savanyú ételt főzünk benne. A jól kifőzött edényt alaposan mosogassuk el, majd sütőben vagy napon szárítsuk. A már használatba vett agyagedényeket  főzés után mosogatószeres vízben mosogassuk el és hideg vízben öblítsük. Ha odasült vagy az edény falára az ételt áztatás után finom súrolóporral távolítsuk el, majd mosogassuk el, és bő vízben öblítsük.

Gyakran előfordul, hogy az agyagedény magába szívja a zsírszagot, és emiatt nem lehet használni. Ilyenkor tegyük egy nagyobb edénybe, és erős ecetes vízben főzzük ki, majd egy napig áztassuk hideg vízben, így  a zsírszag teljesen eltűnik.

Agyagedény tartósságát növelhetjük, ha külső felét egyenletesen és vékonyan asztalosenyvvel bekenjük, és teljes száradás után lenolajjal is bevonjuk.

Forrás:(Tausz György)