Bakelit lemezek tisztítása

A legtöbb otthonban található lemezjátszó, de mivel manapság a digitális dolgok korát éljük – úgy gondolom nem csak saját nevemben beszélek – egyre ritkábban kerülnek elő a bakelit lemezek, pedig tisztább és dinamikusabb hangja elvarázsolja, még az avatatlan füleket is. Azonban, ha ilyen ritkán hallgatjuk a fekete korongokat nem árt, ha tudjuk, hogy kell megtakarítani használat előtt.

Mielőtt a tisztításról beszélnék azonban, egy kicsit tudományosabb megközelítés a wikipédiáról, miért fontos a lemezek tisztántartása: A mikrolemezek hosszú lejátszási idejét vagy dinamikáját, a jó frekvenciahűségét csak a barázdaméretek lényeges csökkentése révén lehetett elérni. A legkisebb kilengések mérete magas hangoknál például 10-100 nm (1 nm = 1 milliomod milliméter). Egy, a levegőben lebegő porszem ennél sokkal nagyobb. Ha egy ilyen porszem behatolt a barázdába, számottevő hangerejű reccsenést okoz. Ugyanilyen hangjelenséget kelt egy karcolás is, még ha szabad szemmel alig látható is.

Bármilyen típusú, és bármilyen állapotú hanglemeznél nagyon hatásos zajcsökkentő eljárás az átíráskor alkalmazott úgynevezett nedves lejátszás, ami nem más, mint a hanglemez felületére, ennélfogva a barázdába is olyan folyékony “kenő” anyag juttatása, ami szinte “folyékony párnát” alkotva kitölti a hibákat és így a sérűlt barázdarészeknél elősegíti a lejátszótű mozgását.

A nedves lejátszással csínján kell bánni. Léteznek olyan gyári “csodavizek”, amelyek ugyan hatásosak, de az a lemez, amit egyszer már kezeltek ezzel a folyadékkal, “szárazon” többé nem játszható le. Egyetlen olyan ismert és bevált nedvesítő folyadék létezik, amely nem támadja meg a hanglemezeket, és ez az etilénglikol-alkohol vizes oldata.

E folyadék összetétele a következő: 30 % vegytiszta etilénglikol, 10 % etil-alkohol, 60 % desztillált víz. E keveréket a hanglemez felületére vattával vagy puhaszőrű ecsettel hordjuk fel. A lemezen csak olyan vastagságban terítsük szét, hogy a lejátszótűt ne lepje el teljesen. A régi 78-as fordulatú normál lemezekhez, vagy a kezdeti 33 1/3-os fordulatú mikrobarázdás lemezekhez alkoholt ne keverjünk a folyadékba! A régi lemezek anyagát ugyanis az alkohol megoldja! A folyadék a nedves lejátszás után bő langyos vízzel maradék nélkül lemosható.

A vízvezetéki víz – mésztartalma miatt – nem alkalmas a tisztogatásra. Szükség esetén a hanglemezt desztillált vízbe helyezve, lágy ecsettel a barázdák tisztogathatók. Utána feltétlenül friss desztillált vízben kell öblögetni és lecsorgatni. A szárítást üvegharang alatt kell végezni, selyempapír alátevéssel. A lemez két ceruza nagyságú üveg- vagy fémcsövön nyugszik. A száradás több napig tart, amely idő alatt az üvegharangot eltávolítani nem szabad. Meleget alkalmazni sohasem szabad! A hanglemezt teljes száradás után tiszta antisztatikus törlőruhával le kell törölni, és csak azután szabad lejátszani. Az eljárás bonyolult és csak a legnagyobb gondosság mellett eredményes. Ha a lemez még kapható, érdemesebb ismét megvenni.

Kevéssé poros lemez foszlánymentes törlőruhával tisztítható. Legjobb egy elhasznált antisztatikus kendőt kimosni és desztillált vízben kiöblíteni. A kendőt használat előtt forró víz fölé kell tartani, míg párás lesz.

Szokták ajánlani a törlőruhának 25% etilalkohol és 75% víz keverékével való benedvesítését. Némileg poros ruha éppen az ellenkező eredményt adja. A por a barázdákba hatol, és ott megülepszik. Száraz ruhát (az antisztatikusan impregnálttól eltekintve) soha sem szabad használni. Javasoljuk azt, hogy a lemezjátszó tányérja alumínium fóliával legyen bevonva, miáltal a sztatikus elektromosság levezetődik és így a porvonzás csökken.

Az etilénglikolos keverék hanglemezek tisztítására is alkalmazható. A lemosott hanglemezt helyezzük pormentes helyre, és élére állított helyzetben hagyjuk néhány óra hosszat száradni.

Vannak más módszerek is. A régi, ritkábban játszott, elhanyagolt hanglemezeket a lemezőr nevű folyadékkal tisztítsuk. A sűrű folyadékot vigyük a hanglemez barázdáira, és hagyjuk száradni legalább 8 órán át. Utána a keletkezett vékony hártyát húzzuk le. Hasonló eredmény kapunk, ha PATTEX gyártmányú vízbázisú faragasztóval egyenletesen bekenjük a lemez egyik oldalát. (Faragasztóból van normál és expressz. A normál jobb, mert az expressz besűrűsödik, mire körbeérünk a lemezen…) Nem árt, ha a ragasztó a szélén és a közepénél egy kicsit vastagabb. Könnyen észrevenni, hogy hol nem elég vastag, mert ott nem elég fehér (átlátszik a lemez feketesége). Ahhoz, hogy később könnyebben le lehessen húzni, a szélére lehet tenni egy kis papírdarabot.  Néhány óráig száradni kell hagyni. Akkor jó, ha a fehérség eltűnik, azaz az egész fekete lesz (a ragasztó átlátszóvá válik). Ekkor a papírdarabnál fogva el lehet kezdeni lehúzni. Egyben lejön. Ellenőrizzük, hogy a szélén és a közepe környékén nem maradtak-e ragasztónyomok. Ha igen, akkor cellux-szal fel lehet szedni.
A  kozmetikai arcradír-zselé is hasonló elven működik. Nem marad benne a barázda mélyén semmi belőle. Csak egyre kell vigyázni: ha a lemez szélén vagy közepén valahol túl vékony, akkor lehúzáskor ott megszakadhat, és apró foltokban ottmaradhat. Tehát inkább vastagabban kell felvinni.

Ezeket a módszereket érdemes kipróbálni először egy olyan lemezen, amit nem sajnálunk, illetve  le kell szögeznünk – nem alkalmasak mindennapi tisztításra, csupán a használt lemezek szalonképessé tételére.