
Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy mi inspirált ennek a pár sornak a megírására. Még csak havat sem kellett lapátolnom ahhoz, hogy cipőm és nadrágom szára csúnya sófoltoktól éktelenkedjen. Elég volt kimennem az utcára.
A hólapátolás csak feltette a koronát a problémára -elkövettem azt a hibát, hogy a lapátoláskor viselt kesztyűvel szórtam a sót is.
A végeredmény: teljes téli felsőruházatomon nyomott hagyott ez a kis téli munka. Ez alól csak a sálam és a sapkám maradt kivétel, de kezdem azt hinni, hogy ez is csak a véletlen műve.
Minden esetre a baj már megtörtént, és mivel ez az oldal pont az ilyen esetekre próbál megoldásokkal szolgálni, úgy gondoltam megosztom tapasztalataimat és keresgélésem eredményeit az olvasókkal -veletek.
A kesztyűmmel kezdem: – egy meglehetősen meleg “polár” kesztyűt viseltem, ami sajnos átázott és száradás után szinte teljesen fehér lett a sótól. Ebben az esetben a látványon túl szembesülnöm kellett azzal a problémával is, hogy ha nem mosom ki alaposan, a szálak közt maradó só szárítani, irritálni fogja bőrömet a későbbi használat során.
Tehát többször is alaposan kinyomkodtam váltott vízben, majd következett a mosás és az öblítés. Fontos, hogy az egész folyamat alatt langyos vizet használtam, hogy megóvjam kesztyűm formáját.
A kabátomnak csupán a karrésze lett sófoltos, és mivel vízlepergető anyagról van szó egyszerűen egy bő vizes szivaccsal többször áttörölve sikerült eltüntetnem a só nyomait.
A nadrágommal ismét több dolgom akadt, hasonlóan a kesztyűmhöz. A szárai gyalázatosan néztek ki. Áztatás, vízcsere… …áztatás, vízcsere… …végül be vele a gépbe.
Aki azt gondolja, hogy ezzel a mosógépes megoldással letudtam a munkám javát, téved.
Következett a bakancsom. Gyönyörű túrabakancs. Sosem hittem volna, hogy ilyen “alantas” munkához fogom használni, de lássuk be, nem találtam volna ideálisabb lábbelit egy ilyen volumenű megpróbáltatásra.
Sötétbarna, nyers bőr felsőrésszel. “Jól mutatott” rajta a só…
Némi utánajárás és információgyűjtés után barátságos megoldást jelentett a tejbe áztatott ronggyal való átdörzsölés és a nedves szivaccsal való áttörlés. Ezután hagytam megszáradni -távol minden ún. szobai hőforrástól. Majd gondolva a jövőre, alaposan átkentem -egy cipész ismerősömtől kapott- lózsírral.
Most, ha este sétára készülök és végignézem a fenti -hidegebb időre szánt- ruháimat, büszkeség fog el. Kint az utcán a mi házunk előtt a legtisztább a járda és a kocsibeálló. Ruháim pedig épp olyan tiszták, mint amikor ősszel a szekrény előterébe kerültek. 🙂