A szélvédő “bogármentesítése”

Kevés olyan bosszantó dolog van, mint amikor fáradtságos munkánk gyümölcsét látjuk veszendőbe menni. Az autó lemosása ebből a szempontból Sziszifusz nyomdokaiba vezet bennünket.

A csapadékos hónapokban még hagyján, de amint beköszönt a szárazabb időszak, szinte könnyeket csalhat szemünkbe a nemrég csillogóan tisztára suvickolt autó egy-egy hosszabb út végén.
Az út porától egy puha ronggyal könnyedén megszabadíthatjuk szeretett négykerekűnket, de a rosszkor, rossz helyen repkedő és ezáltal elhunyó bogarak tetemeivel már más a helyzet.

Vehetünk -állítólag- “bogároldó” szélvédőmosó folyadékot,de a neve alapján én nem szeretnék közelebbi kapcsolatba kerülni ilyen szerrel. Marad tehát az önerővel történő megoldás.

Az eszközök:
– egy nedves rongy vagy szivacs,
– néhány “krumplis vagy hagymás” műanyagháló

A nedves rongyot hajtsuk kb. két tenyérnyi méretűre, majd a tisztítandó felületre téve néhány másodpercig áztassuk vele. Ezután az összetekert műanyaghálóval dörzsöljük át.

Alkalmazhatjuk ezt a megoldást a lámpatestek, a krómmal díszített felületek és a hűtőrács tisztítására is.

Az erre a célra félretett műanyaghálót alaposan rázzuk -esetleg mossuk- ki használat előtt, mert a benne maradt homokszemek nem kívánt karcosodást okozhatnak!

Aranyékszerek fényesítése hagymalével

Az ékszerek tisztításáról korábban már megpróbáltunk teljes képet adni, ám a legegyszerűbb megoldások hírét néha késve hozzák a mesebeli királyság postagalambjai.

Így történt ez most is.

Épp korai estebédem elköltésére készültem, amidőn a tollas futár -csőrével kocogtatva az ablak üvegén- jöttét jelezte.
Néhány turbékoló köszöntés kíséretében meghívtam vacsorára, bízva abban, hogy miközben kenyeremről a rozst csipegeti, elbeszéli nekem a szárnya alatt hordott levél tartalmát, így én lustaságom teljében, annak olvasása nélkül tájékoztathatom olvasóimat az óperenciás tengeren túl történtekről.
Bár tervem sikeréhez szükség volt öregapám legjobb borából is majd hét gyűszűnyire, végül megeredt a madár csőre, s hajnalig mesélte az új király koronázásának történetét.

Mivel lustaságomon túl, jobb híján garasosságomról ismernek, spórolván a tintával, kihagynám a számos hamisan csengő madárdalt, és csupán a lényegre szorítkozva mesélném el a jeles esemény előzményét.

Történt ugyanis, hogy a Hetedhét Királyságban maga a híres Hétfejű Sárkány kezdett garázdálkodni. Hét év alatt hét királyt falt fel jóízűen, elvéve ezzel a nyolcadik jelölt minden kedvét az uralkodástól. Ezután hét évig nem volt aki irányította volna a Hetedhét Királyságot.
Néhány lassú nemesembert kivéve nem is akadt a sárkány fogára való étek, és miután megunta az óvatlanul kapálgató parasztok fogyasztását, odébbállt.

A Hetedhét Királyság királyt keresett…

Most már akadt jelölt bőven s bátran, hanem a koronát őrző csodaszép varázslóleány egytől egyig faforgáccsá változtatta őket, mert a királyi korona megfeketedetten, fényevesztetten mutatkozott olajos hajukon.

A palota téli fűtésgondjai megoldódni látszottak ugyan a rengeteg felhalmozott faforgács által, de a korona csak nem akart fényesen pompázni az önjelölt királyok fején. A legcsúnyább veszte talán ama külhoni  hercegnek volt, akit a varázslóleány egyenesen fűrészporrá változtatott, mert smirgli használatával próbált a trónra kerülni.

Végül már a köznép soraiból is lehetőséghez jutott néhány jó génállományú jelölt. Köztük volt a királyi főpuceváló is, aki szakmája fortélyait ükanyjától tanulta, s a hozzávalókat a virágzó természetben lelte meg.

A varázslóleány legnagyobb ámulására hagymalével kente be a hosszú tárolástól megfeketedett aranykoronát. Ezután a főpuceváló könnyed sétára invitálta a varázslóleányt, melynek során többször is hasonlította annak szépségét a mező virágaihoz.
Egy-két óra múltán visszatértek a hagymalével bekent koronához, de az bizony nem volt szebb.
A varázslóleány már épp elmorzsolni készült egy könnycseppet, amiért a szimpatikus főpuceválót is faforgáccsá kell változtatnia, amikor is a jó génállományú legény egy puha ronggyal törölgetni kezdte a koronát.
A törölgetés nyomán a korona sosem látott szépséggel szórta a ragyogás sugarait.

Eldőlt hát a királyság sorsa, de mint minden mese ez is úgy szép, ha a végén még elárulom, hogy a Király mellett Királynét is talált a birodalom, méghozzá a csodaszép varázslóleány személyében.

…éppen úgy láttam, mint most. Ott voltam ahol mesélték.

A bot-, vagy rúdmixer tisztítása

Szeretek főzni. Amit nem szeretek, az aprítgatás és a mosogatás. Külön sértésként éltem meg, amikor néhány évvel ezelőtt a konyhai robotgépek piaca a funkciónkénti készülékekkel külön “tárolóhelységet” követelt magának a konyhában…   …és persze egy átlagos hétvégi főzőcske után jöhetett a különböző aprító-, dagasztó-, keverő-, facsaró-, stb.gépek mosogatása.

Az áttörést a rúdmixer hozta el. Elfér egy fiókban és a számomra macerás műveletek jelentős részét el lehet végezni vele. Egyetlen problémám a használat utáni mosogatás maradt, de még mindig szívesebben “kapirgáltam” körbe a kés alatti részeket, minthogy egy flottányi eszköz tisztogatásával kelljen megbirkóznom.
De a csodamasina elromlott, és én mint jó férfiember azonnal csavarhúzót ragadtam. Gondoltam, egy ilyen egyszerű szerkezet megjavítása  nem okozhat problémát számomra…..szétszedtem, és rájöttem, hogy én ezt nem akarom megjavítani.
A mosogatáskor -a kapcsoló mellett(!)- beszivárgó víz, és a tengely mentén a gépbe jutó élelmiszer pusztító, gusztustalan munkát végzett.Elmentem hát egy boltba, és vettem egy újat. Hazaérkezve első dolgom a használati utasítást -annak is a tisztításra vonatkozó leírását- kezdtem el böngészni. Majd néhány rutinosabb ismerősömet is megkérdeztem, ők hogyan oldják meg ezt a kérdést?

Végül a következő eljárásnál kötöttem ki:
-közvetlenül a használat után mosom el, időt sem hagyva az ételmaradékoknak a rászáradásra,
-a gyártó által javasolt szappanos víz helyett, egy darab vöröshagymát aprítva járatom pár másodpercig,
-ezt öblítésként sima langyos vízben megismétlem,
-a külső alkatrészeket mosogatószeres szivacs puha oldalával áttörlöm, majd szárazra törölgetem,
-ha netán makacsabb szennyeződés kerül a nehezen elérhető helyekre, egy kifacsart citrom levébe egy kiskanál szódabikarbónát teszek, majd először ebben áztatom, végül pár másodpercre bekapcsolom, és ezután öblítem le sima vízben.

Természetesen, a mosogatás azon részeinél, amikor az nem igényli a gép “járatását”, kikapcsolom és áramtalanítom.

Hatásos, és vegyszermentes eljárás.

Az olajfestmény tisztítása

A hétvégén nagyszülőknél voltunk, ahol felségem nagyszülei ránk bíztak néhány olajfestményt, hogy ezentúl a mi házunk fényét emeljék. Első kérdésem az volt a nagyihoz, ők hogy takarítják ezeket a képeket.

A legfontosabb, ha nem vagyunk biztosak dolgunkban, illetve nagyon értékes kép lóg a falunkon, mindenképp bízzuk szakemberre a tisztítást.

A legegyszerűbb és legkézenfekvőbb megoldás, ha képeinket csupán portalanítjuk puha fejű kefével vagy ecsettel. Arra nagyon vigyázzunk, nehogy megsértsük a kép felületét. Langyos vízbe mártott szivacssal is takaríthatjuk a képet, azonban arra is figyeljünk, hogy ez a művelet nem végezhető, ha repedések vannak a festményen. Hasonló eredményt érünk el, ha a langyos vízbe egy kis szappant is rakunk.

Megoldás lehet az is, ha tejbe mártott puha kendőt alaposan kicsavarunk és ezzel tisztítjuk meg a képet. A művelet elvégzése után töröljük szárazra.

A megfakult képeket petróleumos kendővel is áttörölhetjük. A hasonlóan kicsavarva, majd áttörölve. A színeket újraéleszthetjük, a félbevágott hagymával dörzsöljük meg óvatosan.

Akvarell, tempera, pasztell képeket viszont SOHA ne takarítsuk vízzel. A legjobb, he beüvegeztetjük és így rakjuk ki a falra.

A bársony tisztítása

A bársony elég kényes anyag, azonban pár praktikával ez is könnyen takarítható.

• Tisztítása előtt símítsuk ki a bársonyt, és a szálait is egyenesítsük ki. Tartsuk színével felfelé a gőzölgő víz fölé,  amelyben előzöleg néhány csepp szalmiákszeszt csöpögtettünk.
• A nem túl szennyezett bársonyt úgy is megtisztíthatjuk, hogy egy szalmiákszeszbe mártott ronggyal finoman áttöröljük, majd szálirányban alaposan kikeféljük.
• Megújul a meszürkült bársony színe, ha szálirányban félbevágott vöröshagymával átdörzsöljük. Utána természetesen alaposan ki kell szellőztetni.
• A bársony egyik legynagyobb hibája, hogyha vasaljuk “tükrös” lesz. Ezért inkább csak gőzöljük úgy, hogy tegyük az anyagot szálas oldalával tiszta ruhakefére, fektessünk rá nedves ruhát, és azon keresztül gőzöljük, az anyag bal felén. Arra vigyázzunk, hogy nehogy túl vizes legyen a ruha, különben a vízfolt megmarad a bársonyon.
• Könnyen lekefélhetjük a bársonyra tapadt apró szöszöket, ha a ruhakefére egy régi nejlonharisnyát húzunk.
• Nagyon piszkos bársonyt legjobb kimosni. A mosáshozhoz lehetőleg semleges kémhatású mosószert használjunk, a mosnivalót 30-40 C fokos meleg vízben mossuk és öblítsük. Az erősen szennyezett felületeket a fonákján puha kefével még külön is tisztítsuk meg. A dörzsölést és facsarást kerüljük. A vizet nyomkodással távolítsuk el az anyagból.
• Ha a bársonyholmi megkeményedett, elvesztette puhaságát, fordítsuk ki és a baloldalán nedvesítsük be, akasszuk fel, majd a forró vasalót végigvezetve az anyag felett, gőzöljük fel. A gőz átjárja az anyagot, és visszanyeri eredeti simaságát, megpuhul
• A kissé szennyezett és gyűrött bársonyt úgy frissíthetjük fel, hogy hígított szalmiákszeszbe vagy alkoholba mártott puha kefével szálirányban átkeféljük, majd levegős helyen felakasztva megszárítjuk
• Bársony ruhák és csokornyakkendők vasalása: Próbálja gőzölni a ruhadarabot nyomás alkalmazása nélkül

Grillrács tisztítása

A nyári hónapokban, aki teheti a szabadban tölti az időt. A szabadlevegőn tartott összejövetelek egyik legnagyobb csalogató ereje a grillsütés. Az ember kimegy a kertjébe, begyújtja a faszenet, és mindenki nagy örömére megsüti a tarját, cukkinit vagy épp a halszeletét. Azonban legalább amennyire büszkén nézzük az elégedett (jóllakott) arcokat egy kiadós sütés után, legalább annyira vágunk siralmasat, amikor meglátjuk a grillrácsot. Feketére égett a zsírtól, már nyomokban sem látjuk a rács krómszínű csillogását. Sokunknak komoly problémát okozott  a tisztítása, többek között azért, mert a különböző tisztítószerek (amelyeket kifejezetten erre a célra gyártanank), sokszor nem csupán a zsírt, hanem orrunk nyálkahártyáját is szétmarja. Abban az esetben, ha nem akarja tönkretenni  környezetét ezekkel a kemikáliákkal, itt egy nagyszerű praktika:

1, Ammennyire lehet a maradék fszenet havítse fel, hogy a rács nagyon forró legyen

2, Vágjon ketté egy hagymát

3, Szúrja fel egy villára, és ezzel tisztítsa a szennyeződést.

A cipők tisztítása

Eltűnnek a foltok a bőrcipőkről, ha a szükséges helyeket fél hagymával bedörzsöljük, majd ronggyal kifényesítjük. Téli sózott utakon kifehéredett foltokat ecetes vízbe mártott ruhával távolíthatjuk el a cipőről. Lakkcipőt legegyszerűbben a következőképpen ápolhatjuk, illetve tisztíthatjuk: száraz ronggyal letöröljük, majd bekenjük lenolajjal. Ezt követően egy száraz puha ruhával gondosan áttörölgetjük. Tejbe mártott ronggyal dörzsölve pedig fényt adhatunk a  lakkcipőnek. Kirepedezését, úgy előzhetjük meg ha rendszeresen bekenjük glicerinnel. Ha belülről egyenletesen beszórjuk hintőporral a cipőt, akkor könnyedén belecsúszik a lábunk. Végül ne felejtsük el, lábszagú cipőbe sütőport kell önteni egy éjszakára,majd reggel kiporszívózni.