Öreg autó, öreg szerelő, öreg fortélyok. Azt hihetnénk, hogy ez az ideális összeállítás, ha a “gondozásmentes” akkumulátorok korában szert szeretnénk tenni némi hasznos tudásra.
Az öreg autót a mi esetünkben egy négyütemű papírcsoda -szerintem félszerzet- jelentette. Az eladását megelőző nyáron teljes akkumulátorkimerüléssel lepett meg minket.
Át is toltuk az utca túloldalán ügyködő szerelő srácokhoz egy kis lélekmasszázsra. Generátorcsere, biztosítéktábla csere és más egyéb cserék után azzal a nyugalommal vittük haza, hogy bár sokba került, télen nyugodtak lehetünk felőle.
Két nappal később, minden cserék ellenére újra “baj szag” lengte körül.
Nem bízva a mindent cserélő srácokban, sétára indultam, és az őslakos szomszédok útmutatása alapján eljutottam Gábor bácsihoz, a környék AUTÓSZERELŐJÉHEZ.
Néhány szóval felvázoltam az autó tüneteit, majd -lényegesen több szóval- felsoroltam a gyógyulás reményében megejtett cseréket is.
Már ekkor feltűnt a szája szegletében egy hamisan megcsillanó mosoly, de amikor azt kérdeztem, hogy mikor hozhatnám át a beteg félszerzetet, szinte vigyorogva küldött haza azzal a jó tanáccsal, hogy tisztogassam meg az “akksit”.
Először ellenkezni próbáltam, hiszen a szóbanforgó energiaforrás alig múlt két éves -ráadásul “gondozásmentes” is-, de látva a tekintetében gyülekező viharfelhőket lemondtam erről, és inkább a szükséges tennivalók mikéntjéről kezdtem érdeklődni.
Hazatérve aztán feltűrtem az ingem ujját és nekiduráltam magam az értelmetlennek tűnő feladatnak.
Miután levettem a csupán a saruknál kivágott nylon borítást, erősen lúgos, langyos vízzel átmostam a műanyag borítást és a pólusokat egyaránt. A fólia ellenére sötét és gusztustalan ragacs fedte.
Ezután egy darab csiszolóvászonnal átdörzsöltem az akkumulátor pólusait. Végül egy csavarhúzó segítségével kipattintottam a “cellák” tetején lévő dugókat, és desztillált vízzel feltöltöttem őket a jelzésig.
Mielőtt visszaszereltem volna, a pólusokat bekentem gépzsírral.
Bikázókábel, újraindítás és némi járatás -időnként kissé túráztatva a vicces formájú karámba terelt mini ménest. Ennyi kellett ahhoz, hogy a mi Trabink még majd egy éven át fűtsön nekünk télen… …és nyáron is.