Nem vagyok szappanopera hős, ezért nem minden nap történik velem olyasmi ami az oldal célközönségét érinti. Ez a mai nap pont egy ilyen volt. Nehezen találtam témát, sokáig kellett kutakodnom az emlékeim között, hogy valami itt publikálható, hasznos dolgot tudjak írni.
Végül gyermekkorom egyik meghatározó élménye segített megtalálni a megoldást. “Műhelygyerekként” nőttem fel. Édesapám megrögzött márkahűséggel viseltetett a Skodák iránt. Az 1000MB-től a 120GLS-ig minden típus szolgálta családunkat kisebb, nagyobb útjainkon.
Természetesen -mint akkoriban sokan mások is- édesapám maga tartotta karban az éppen aktuális darabot. Hol a házunk előtti parkolóban, hol a nagyszüleim kertjében kialakított kocsibeállón történt a “nagygenerál”. Én pedig lelkesen adogattam a szerszámokat és csodáltam apukámat, aki “mindenhez értett”.
Egyszóval, ezeken a napokon édesanyám nem egy, hanem két garnitúrányit kapott a poros, olajos, extrém állapotú, viseletes ruhákból.
Később, amikor szert tettem első saját gépkocsimra, sajátos módon derült ki életem ezen szakaszának tanulsága.
Kedvenc KisPolskim cserbenhagyott az út szélén. Mi sem kellett több, úgy döntöttem, épp eleget láttam már ahhoz, hogy magam is orvosolni tudjam a bajt.
Végül egy barátom vontatott haza. Természetesen ruháim állapota a régi szerelések emlékét idézte.
Azonnal hívtam anyukámat. Hiszen -ha valaki- ő tudja, mit kell kezdenem velük.
A módszer:
– Alapos előáztatás.
– Előmosás.
– Mosás 40-60 fokon – a ruha anyagától függően- a mosóvízbe fél csésze szalmiákszeszt téve.
Gondolom, mindenkinek feltűnt a lényeg: a szalmiákszesz.
Akkor, és azóta többször is beigazolódott, hogy ez a kis turpisság mennyit segíthet.
Bízom benne, hogy akad műkedvelő autószerelő vagy gyakorló háziasszony, akinek segítettem ezzel a néhány sorral.
Tisztaság 